Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben.A szeretetnek csillagára nézek,Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,Ilyenkor decemberben.…Bizalmas szívvel járom a világot,S amit az élet vágott,Behegesztem a sebet a szívemben,És hiszek újra égi szeretetben,Ilyenkor decemberben.…És valahol csak kétkedő beszédetHallok, szomorún nézek,A kis Jézuska itt van a közelben,Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,S ne csak így decemberben. (Juhász Gyula: Karácsony felé)
Advent második vasárnapján, bronzvasárnap, a második gyertyát is meggyújtjuk a koszorún, ami a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. A remény arra vonatkozik, hogy nem vagyunk egyedül. Adjunk reményt másoknak is, minden élet értékes! Ez a hét a nyugalom, a belső tisztaság, a szeretet és a béke jegyében teljen. Gondoljuk végig, hogy mi az, amit másokért tehetünk. Nem kell nagy dolgokra gondolnunk, egy kedves szó, egy apró mosoly. Vezéreljen bennünket a segítő szándék, adjunk önzetlenül. Gyújtsuk meg a remény gyertyáját! ÁLDOTT ADVENTET MINDENKINEK!