Emléktábla leleplezés

Pócza Margit néni a höveji csipke ikonikus alakja tiszteletére emléktáblát helyeztek el és avattak Hövejen, a Csipke Múzeum falán, 2020. június 10-én. A márványtáblát unokahúga, Horváth Rozália készítette, -nagynénje, egész életét meghatározó alkotó művészetének emlékére. Horváth Istvánné polgármester asszony, avató beszédében méltatta Margit néni tervező egyéniségét, majd Kőpataki Katalinnal leleplezték a táblát.  

Pócza Margit néni kiemelkedő tervező és művész egyénisége volt szülőfalujának, Hövejnek. Margit néni így vall családjáról: „ Édesapám egyszerű földműves ember volt 16 holdon gazdálkodott, ebből tartotta el családját. Öten voltunk testvérek. Az öt lányból másodikként láttam meg a napvilágot 1909. július 6-án. Nyugodtan békességben éltek nagyapja házában, egészen I. világháború kitöréséig. Édesapja bevonult katonának, majd kikerült a frontra, édesanyja akkor várta legkisebbik testvérüket. Néhány hónap múlva szomorú hírt kapott a család, édesapjuk Ljubin alatt elesett, 36 éves volt.

Margit néni gyermekéveire rányomta bélyegét édesapja korai elvesztésének tudata és édesanyja szomorúsága. Élték a falusi gyermekek megszokott életét. Nagymamája az öreg ( Emerencia és ezért hívták Menci-nek) „Menci” néni szerette a kézimunkát, szerette, ha szép a lakása. Margit néni előtt volt példa,- a nagymama és az édesanyja Tóth Ágnes híres hímző és tervező. Az indíttatást tőlük kapta. Már iskolás korában kedvenc időtöltése volt a rajzolás. Még barátnői portréját is megrajzolta. Mezők, rétek tavaszi-nyári virágait csodálatos csokorba kötve mintázta meg. Tehetségének híre gyorsan elterjedt a faluban.  9-10 éves korában már társainak zsebkendőket, kis terítőket rajzolt. Majd egyre gyakrabban figyelte édesanyját, hogyan alakítja ki az egyes motívumokat, tekeri a macskatalpat  és hogyan pókozza a lyukakat..

A hímzés elsajátítása fokozatosan az ösztönösség sorrendjében történt, folytatta a  családi tradíciót, mely egész életét meghatározta.

A közös hímzésekkor megcsodálták munkáit és  kapta a tervezési megbízatásokat.

Légies könnyedséggel suhant  a ceruza ügyes ujjai között. Szárnyalt képzelete és igazi művészi alkotások kerültek ki keze alól. Kreatív tervező egyéniség, aki teljes művészi szabadsággal alkotott, eltérve a korábbi megszokott szimmetrikus ábrázolási módtól. Félcsokros, félkaréjos mintarajzai nagymértékben hozzájárultak a höveji csipke mintagazdagságához és egyben fémjelezték Pócza Margit nevét.

1955-ben tagja lett a Budapesti Háziipari Expot Szövetkezetnek. 1956-ban a Magyar Szovjet Társaság és a Népművészeti Intézet pályázatán díjazták gyönyörű terítőjét.  1956-ban lett népművész.  Ettől kezdve szinte minden évben jelentkezik újabb tervezésekkel az országos kiállításokon, pályázatokon.

Sok díjat nyert. Évente részt vett a Kis Jankó Bori országos kézimunka kiállításon, ahol sok szép sikert ért el, és 1974-ben I. díjat kapott páratlan szépségű nagy asztalterítő alkotásáért. Rendszeresen részt vett a megyében és megyén kívüli kiállításokon, elismerést és megbecsülést szerzett a höveji kézimunkának. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon szintén öregbítette szülőfaluja hírnevét. A Népművészet Mestere kitüntetést hímző tudásáért 1975-ben kapta meg. Polgármester Asszony avatóbeszédét követően, Horváth Rozália emlékezett családjára, nagynénjei szerető gondoskodására és Farkas Katalin néhány mondatban Margit néni emlékét idézte.

Rózsika néni révén megvalósult ünnepségen az általa meghívott vendégek vettek részt és emlékeztek a népművészet mesterére, kinek keze alól szépség sugárzott a világra.